Alma

A gyümölcstermesztésünk vezető növénye. A termesztés területében 40 % körüli, a gyümölcstermésben meghaladja a kétharmadot, 70 % körüli a részesedése. Termésmennyisége rendkívül ingadozó. A 2000-es évek végétől a termesztési területe 35000 ha körüli. A koronaformák területe lényeges változáson megy át, hiszen az új telepítések már intenzív termesztési módnak számítanak. Az orsó műveléssel mintegy 15000 ha területen termesztik. 7000 ha körüli a támrendszeres és öntözött terület nagysága. Az öntözés az öntözött terület 70 %-án, 5000 ha-on, csepegtetéssel történik.

Az Észak-Alföldi termőtáj szerepe meghatározó. A korszerű fajtákkal és termesztéstechnológiával fiatalított állomány aránya javult. Az öntözött területek aránya sajnos még alacsony. A termesztés szerkezete a néhány évtizeddel ezelőttihez viszonyítva a téli alma arányának erősödésével változott.

Tápértékét tekintve kiegyensúlyozott vitamin és egyéb tápanyagtartalmúnak minősíthető. Ugyanígy az ásványi anyag tartalom sem magas, inkább kiegyenlített. Élvezeti értékét adó íz és aroma anyagai igen változatosak. A természetes táplálkozásban pektin tartalma miatt a vérrendszerre kedvező hatása, valamint a természetes savainak kedvező étrendi hatása, valamint ásványi anyagai miatt javasolják a fogyasztását.

Beltartalmi összetétele fehérjéből 0,4 g, szénhidrátból 7 g, és rostokból 3,7 g 100 g termésben. Ásványi anyagok között 112-140 mg kálium, 6-11 g kalcium, 8-10 g foszfor, 6-11 mg magnézium van 100 g termésében. Mikroelemek közül 0,3 mg vas, 0,05 mg cink, 0,03 mg réz és 0,13 mg mangán jellemző 100 g termésben. Vitaminokból 5,7 mg C-vitamin, 0,05 mg karotin, 0,6 mg E-vitamin, 0,07 mg B6 vitamin, 2, 0,5 mg niacin van 100 g termésben. A B1 vitaminból 50, B2 vitaminból 50, biotinból 1,0, K-vitaminból 2,5, folsavból pedig 6 mikrogramm van 100 g termésben.

Termesztése nagyobb része még hagyományosnak nevezhető közepes törzsű ültetvényeken történik, de a jelentős felületű fiatal ültetvények fajtaszerkezete, öntözési lehetőséggel kialakított intenzív, sűrű telepítésű támrendszeres állománya már korszerűnek számít.

Tápanyagellátás általános szempontjai

Rosier technológia elősegíti az ültetvény termőképességének minél jobb kihasználását, termésbiztonságot jelent, javítja a termés minőségét és a tárolhatóságát, s emellett megfelel a környezetvédelmi előírásoknak is.

Technológiánkban a hosszabb tenyészidejű, őszi betakarítású fajták éves trágyázásáról van szó, de javaslataink a fenológiai fázisok figyelembe vételével jól igazíthatók a nyári betakarítású almás gyümölcsök biológiájához, azok valamivel alacsonyabb tápanyag igényéhez.

Az alma 1 t terméssel és a hozzá tartozó növedék kineveléséhez szükséges tápelemek mennyisége 1,2-2 kg N, 0,4-0,6 kg P₂O₅ és 2-2,5 kg K₂O és 1,5 kg CaO hatóanyag. Az egyéb elemeket illetően az alma, és almás gyümölcsök a legérzékenyebbek a tápanyaghiányra, azon belül is a mikroelemek hiányára.

Téli alma tápanyagfelvétel 1 t gyümölcsre vetítve; kg/t * (GREENHAM, cit. FAILLA, 1992)

* Megjegyzés: 44,8 t/ha termésű Red Delicious ültetvényben.

A jónak minősülő 40-60 t terméshez így közepes ellátottságú talajon teljes műtrágya ellátással 160-200 kg N, 60-90 kg P₂O₅ és 250 kg K₂O műtrágya hatóanyaggal kell számolni hektáronként. Közismert az almás termésűek mezo és mikroelem érzékenysége elsősorban kalcium vas, bór, mangán és cink, de különösen az almánál a kalcium, cink és magnézium hiányára.

Az alma tápanyagfelvételének dinamikája segítséget nyújt a folyamatos ellátás tervezéséhez, kivitelezéséhez. A célirányos tenyészidőszakban alkalmazott kezelések csak akkor hatékonyak, ha felvehető tápelemmel és időben a gyökerekhez jutnak.

A rossz tápanyag és vízellátás a jellegzetes szakaszos terméshozást eredményezi. A tápanyagigény a fejlődés folyamán nem egyenletesen jelentkezik. A legigényesebb és legérzékenyebb szakasz június közepe - július vége között van, mely a termésnövekedés, hajtásnövekedés és rügydifferenciálódás ideje. A rossz ellátás következménye a gyenge hajtásnövekedés, az erős terméshullás és a rügydifferenciálódás zavara miatt bekövetkező kihagyó év.

A tárolási betegségek megelőzésében meghatározó kalcium gyakran nem hiányával, hanem rossz felvehetőséggel okozza a gondot. Azaz kalcium hiánybetegségek lépnek fel savanyú talajon, túlzott K ellátásnál, alacsony B tartalomnál, N túladagolásnál és egyenetlen vízellátásnál.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!