Szőlő

Szőlő

A szőlőtermesztés szóba hozatalakor jogosan a döntő jelentőségű borszőlőre gondolunk. A betakarított termés 8-10 % körüli mennyiségét kivéve a szőlő termése a borkészítésre kerül. A temesztés több évszázados hagyományú, és a kialakult szőlő és bortermő vidékek hagyománya is évszázados múltú. Fogyasztásában a friss étkezési forma a második és nagyon kevés egyéb, korábban talán ismertebb mód lassan elkopik. Egyes térségekben népszerűbb fogysztási mód volt a szőlőbefőtt, a mustméz, tartósított must. Mazsola készítés is ismert a hazai gyakorlatból, de ma ezek a felhasznásái módok szinte jelentéktelenek.

Az 1970-es évek elején a termő szőlő területe 200.000 ha feletti volt, majd az 1990-es évek közepén csökkent 100.000 ha alá. A 2000-es évek végére a termőterület 75.900 ha nagyságrendú. A szőlőterület az ezredfordulón 100.000 ha felett volt, a betakarított termés 700.000-800.000 t körül mozgott. A 2000-es évek második felében 550.000 t körüli volt. A bortermés a nagyobb termésű években 5 millió hl felett volt, az utóbbi években pedig kevéssel 3 milli hl felett. Csemegeszőlőből az 1990-es évek végén közel 40.000 t a betakarított termés, majd fokazatosan csökkenő és 2005-ben már csak 10.000 t. Ugyanakkor ebben az évben a szőlő behozatalunk meghaladta a 11.000 tonnát.

Az ezredfordulón készült részletes összeírás szerint az összes szőlőterület 91.400 ha, melyből 86.500 ha termő szőlő. A csemegeszőlő jajtákkal művelt temő terület valamivel 1.000 ha feletti volt. A fehér fajták területe dominált, hiszen közel 70 %, a vörös borszőlőké pedig 25 % körüli volt. A terület közel 80 %-a kordonos, melyből a magas kordon aránya a legnagyobb. A szőlőültetvények közel 70 %-a volt jól karbantartott ekkor. A 2009-ben ismételt felmérés alapján a szőlőterület 86.500 ha, a termő szőlőé pedig 75.900 ha. A fehér borszőlő terület csökkent, a vörös 10 % feletti aránnyal nőtt ezidő alatt. A csemege szőlő területe is csökkent több mint 10 %-kal. A kordonos művelés 62.000 ha-ról 49.200 ha-ra csökkent. A jól kezelt űltetvényetrület abszolút értékben is nagyobb 2009-ben mint az ezredfordulón volt. Jlentős a nem kezelt területek csökkenése, 2.000ha körüli, de a közel 5.000 ha kezeletlen terület így is jelentős.

A szőlőtermsztés gazdaságmérete az átalakulás után lecsökkent és az utóbbi évtizedben is csökkent. A bortvidékek átlagos ültetvény mérete 0,61 ha volt 2001-ben és 2009-ben már csak 0,49 ha-os.

A termésátlagok országos szinten még a legjobb évjáratban is 10 t/ha alatt maradtak és a 2000-es évek végén 7-7,5 t/ha volt jellemző éves átlagtermés, ami természtesen nem jelenti azt, hogy nincsenek kiváló terméseredményeket elérő üzemek, mellete jó minőséget is produkálva.

A szőlő a lédús gyümölcsök között kiemelkedő táplálkozási értékűnek minősíthető. Egészségre gyakorolt hatását a bor mellet régen elismerik. Tápértékében kiemelkedik a magas, 18 % körüli azonnal emészthető cukor tartalom. Közismert a szőlőcukor kedvező hatása és a sportolók, a legyengült szervezet erősítésére nagyon régen használják, javasolják. Magas ás ványi anyag tartalma és vitaminjai, természetes savai is feltétlenül említést érdemelnek. A szőlő kevés fehérjét, 0.6-0,9 g, igen sok cukrot, 18 g, és rostot, 1,3-5,4 g, tartalmaz 100 g termésben. Ásványi elemekből 195 mg kálium, 20-28 mg kalcium, 14 mg magnézium, 2 mg nátrium, 30 mg foszfor van 100 g trmésben. Mikroelemek közül 0,7 mg vas, 0,04 mg réz, 0,14 mg cink és 0,04 mg mangán van 100 g termésében. A vitanokból karotin 0,3 mg, B6 vitamin 1,4 mg. C-vitamin 5-10 mg /100g jellemző. Biotinból 5,2, B1 és B2 vitaminokból 50-50, niacinból 0,4 mikrogramm van 100 g termésében.

A természetgyógyászatban a szőlő is gyógyító gyümölcsként van számontartva. A kor szellemének megfelelően a vörös szőlők daganatos betegségek elleni hatékony színanyagai, a flavonoid tartalom, valamint a szintén antioxidás hatású rezveratrolok miatt emelik ki a szőlőt. Komoly vizsgálatokkal bizonyították ezeknek a vegyületeknek a hatékonyságát. A Michigeni Egyetem 2009-ben a bogyók antioxidáns glutation aminosav hatását vizsgálták állatkisérletekben a szívizomra és jó erdményeket kaptak. A glutation kedvező hatása a szívizomra az emberi vonatkozásban is régen ismert. A friss szőlőlé gyógyhatását a hormonháztartásra, virusgátlásra és koleszterin szint csökkentésre, valamint izületi bántalmak kezelésére írják le. A vértisztító és vizelethajtó hatás miatt is ajánlják fogysztását.

A hazai borszőlőtermesztés, és kapcsolódva a borászat is jelentős változásokon megy át. A termesztéstechnológia a kézimunka erősödő hiánya és magas költsége miatt a gépesítés irányába halad. Egyre több, ez idáig klasszikusan kézzel végzett ápolási művelet már géppel is végezhető, mint például a hajtás zöldmunkáinak jó része. A borászat a minőség irányába mozdult, és részben ez, részben a gyakori kedvezőtlen piaci hatások miatt erősödik a hozamkorlátozott termelés, az extenzív termelési szemlélet.

A tudatos, esetleg minőségjavító termelésszabályozás helyett azonban többször csak a szükséges technológiai ráfordítások megvonása tapasztalható, azaz elmarad a szakszerű metszéstől kezdve a zöldmunkák, növényvédelem, tápanyagellátás valamely része, vagy egésze.

Tápanyagellátás általános szempontjai

A termesztéstechnológia szempontjából a borszőlő meghatározó és az általános tápanyagellátási tapasztalatok elsősorban arra vonatkoznak. A termő ültetvény megfelelő kondícióját és folyamatos termését fenntartó trágyázással biztosítjuk.

A borszőlő fajták és talajadottságok ismeretében több információ is rendelkezésre áll a tápanyagellátás tervezéséhez. A talaj és növényvizsgálati eredmények, a növekedés jellemzőinek koriigáló hatásának figyelembe vételével a minőséget is szabályozó, fenntartó tápanyagellátás kivitelezhető. A termő csemegeszőlő igen eltérő fajtasora, fajta tulajdonságai miatt is eltérő tápanyagellátást igényel. A csemege fajták bogyóminősége, piaci állóképessége meghatározza a pozícióit. A hazai termesztében a szinte az egész világot ellátó országok professzionális szintő csemgeszőlő technológiáját csak részben alkalmazhatjuk. Alapvető éghajlati, talaj és fajta eltérések vannak, melyek specielizálták az üzemi csemegeszőlő termesztést..

A termő ültetvények fenntartó trágyázása alapvető, azonban a telepítés feltöltő trágyázása szakmaiszempontból talán még fontosabb. A körülmények jó részében pótolhatatlan, illetve megismételhetetlen a lehetőség, melyet a telepítés előtt még eltudunk végezni.A telepítés előkészítést célszerű úgy felfogni, hogy az ültetvény egész életére vonatkozó beavatkozásról van szó. Természetesen ez így nem igaz, de sokkal nagyobb csalódást okoz, ha mulasztásunkat később már érdemben nem pótolhatjuk.

A harmadik kiemelt kérdés a szőlő szaporítóanyag tápanyagellátása. Nem kérdés, hogy a több évtizedre telepített állomány szempontjából fontos a kiváló minőségű, fejlett, erős gyökerű egészséges szaporítóanyag, melyet a tápanyagellátás is erősen befolyásol. A szőlőiskola jó tápanyagellátása a faikola gazdája és a telepítő szempontjából is egyaránt fontos.

Az intenzív, öntözött szőlőtermesztésben a szakszerű tápanyagellátás szerepe a minőségben és hozamban egyaránt meghatározó. Az öntözés lehetőséget ad a legkorszerűbb tápoldatos növénytáplálás bevezetésére. Rendelkezésre állnak már a csepegtető és mikroöntöző rendszerekben használható, vízben maradék nélkül oldódó korszerű műtrágyák, valamint korszerű klórmentes, vagy csökkentett klórtartalmú komplex alaptrágyázás illetve tápanyagellátás.

A telepítéskori tápanyagszintekre külön szaktanácsadás vonatkozik, és a talajtani szakvéleményre vonatkozó, érvényben lévő jogszabályban előírtak szerint kell eljárni.

A tápanyagellátás alapja a szőlőnél is a növény tápanyag felvételének ismerete. Az egyes növényi részek által kivont összes tápanyag pótlását kell a technológiában megoldani. A tápelemek mennyisége mellett a felvétel dinamikája az ellátás ütemezése miatt fontos. A termesztő talaj tulajdonságai, tápanyag szolgáltatása és a tápanyag felvétel együttesen határozzak meg a szakszerű, okszerű tápanyagellátás lépéseit.

A szőlő tápanyagszükségletét első lépésben és elsősorban a talaj ellátottsága és a termésmennyiség határozzák meg. Az általában egy tonna termés és növekmény képzéséhez szükséges tápanyag mennyiséget illetően igen eltérő adatokat közöl a szakirodalom.

Az 1980-as évek elejétől hazai szaktanácsadás műtrágyázási irányelve igen magas műtrágya szükségletet javasolt, mely szerint 1 t termés és hozzá tartozó növekmény kifejlődéséhez: 10-13 kg N, 5-8 kg P2O5 és 15-20 kg K2O hatóanyagra van szükség.

Később a szőlész szakemberek által szükségesnek tartott mennyiségek csökkentek, és 1 t terméshez: 6-8 kg N, 2-3 kg P2O5 és 8-10 kg K2O hatóanyagot javasoltak.

A szőlő tápanyag ellátására vonatkozó nemzetközi szakmai javaslatok a nem korlátozott termésű ültetvényekre jelenleg átlagosan a következő mennyiségű műtrágya hatóanyag használatát tartalmazzák: 3-6 kg N, 1,4-2,5 kg P2O5 és 6-10 kg K2O egy tonna termésre vetítve.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!