Gyümölcstermesztés tápanyagellátásának általános alapjai, tápanyagszükséglet számítása
Általános jellemzők
A gyümölcsösök tápanyagellátása fejlődési sajátosságaik, évelő voltuk miatt meghatározott jellemzőik alapján történik. A tápelemek élettani szerepe alapjaiban nem más, mint az egy éves növényeké, de a fejlődési fázisok jellegzetességei, az éves gyarapodás, termésfejlődés, a következő év termésfejlődés kezdete, a rügydifferenciálódás, vesszőérés jól körülírható igényei miatt az ellátást más alapokon, más szempontok szerint kell a termesztési gyakorlatban elvégezni.
A tápanyagellátás közvetlen és több éves, közvetett hatása
A gyümölcs tápanyagellátás sajátossága, hogy közvetlen és közvetett hatása egyaránt fontos. Ez a termésre és a fa egyéb részeinek fejlődésére ugyanúgy érvényes. A gyümölcsösök és ültetvények tápanyagellátásának felelőssége ezért ennyivel nagyobb.
Alapvető dolog, hogy adott tenyészidő tápanyagellátása közvetlenül is két tenyészidőre van hatással, mert a kezelés évében befolyásolja a növekedést, a növény gyarapodását, a termés fejlődését, minőségét. A rügydifferenciálódással, valamint a tartalék tápanyagképzéssel megalapozza a következő év termését, illetve indulását. A tápelemek között ugyanis a felhasznált nitrogén mennyiségének 30 %-a, a foszfornak 2,5 %-a, a káliumnak 1,5-3 %-a raktározódik a következő évre, mely az aktív gyökérműködés kezdetéig kizárólagosan hasznosul a tápanyagforgalomban. Hideg talajon megkésett gyökérműködés hiányos tartalék esetén már nagyobb terméskiesést is jelenthet adott évben.
Közvetve már több évre is hatással van az ellátás, hiszen a vesszőérés a későbbi télállóságot, fagyérzékenységet befolyásolja, és a károsodás több évre is kedvezőtlenül hat. A tartalék tápanyagok, a fa kondíciója, gyökérzetének és koronájának fejlődése is több év termését befolyásolja.
A jól fejlődő, ellenálló növények betegség, fagy, aszály és egyéb stressz miatti érzékenysége, terméskiesése sokkal kisebb. A legszélesebb értelemben vett kondíció befolyásolja az ültetvény beállottságát, kiegyenlített termőképességét, aktív élettartamát, tehát a gazdaságos fenntarthatóságát és a fenntartás idejét is.
A levelek tápanyag ellátottsága, levélvizsgálat
Az egyéves zöldségfélékkel ellentétben a gyümölcsösök növényvizsgálata már általános gyakorlatnak tekinthető a gyümölcstermesztő gazdaságok jó részében. Ennek alapvető oka, hogy lényegesen többet mond a vizsgálat eredménye mint más esetekben. Az azonos fajta, azonos helyen és akár évek sorát is összehasonlítva a tényleges tápanyagfelvételi állapotokat mutatja. Megfelelő mintavétel esetén természetesen, amit erősen hangsúlyozni kell.
Normál esetben a levélellátottságot a fenntartó trágyázás alapjaként használjuk fel, a tápanyagszükséglet módosítójaként. A tápanyagigény szerinti mennyiség ugyanis csökkenthető, ha magas az ellátottság, viszont hiányos ellátásnál emelni kell az adagot adott tápelemből. A következő részben részletesen szerepel a számítás menete is.
A hosszú tenyészidejű, folyamatos tápanyagellátásban részesített intenzív állományokban lehet indokolt egy kritikus időszakban végzett vizsgálat eredményeit felhasználni még azon tenyészidőben is, a megfelelő korrekcióhoz. Ennek természetesen a tápoldatos termesztésben lehet jelentősége, ahol azonnal és hatékonyan tudunk, módosítani ha szükséges.
A mintavétel szakszerűségének fontosságát a levélvizsgálatokkal kapcsolatban hangsúlyozottabban kell megemlíteni . Az adatok alapján fontos döntéseket hozunk, beavatkozásokról, esetleg jelentős ráfordításokról kell határoznunk, tehát lényeges a pontosság, a helyzet valós ismerete. Mint minden vizsgálatnál, itt is a valós, tényleges, általános állapotot mutató minták vizsgálata ad megbízható adatokat. A mintavétel viszonylag rövid ideje miatt ismétlésre nincs, vagy nagyon kicsi a lehetőség.
A levélmintát növényvédelmi kezelés, nagyobb eső, vagy öntözés, fejtrágyázás után nem szabad venni. Különösen be kell tartani a kivárási időt lombtrágyázás esetén, hiszen akkor a kijuttatott tápanyagot mérnénk meg.
A gyümölcstermő növények levelének optimális tápelem tartományai; szárazanyag %, illetve mg/kg (BERGMANN, 1992)
|
Kultúra/ sz.a.% |
N |
P |
K |
Ca |
Mg | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Alma |
2,2 |
2,8 |
0,2 |
0,4 |
1,1 |
1,6 |
1,3 |
2 |
0,3 |
0,4 |
|
Körte |
2,3 |
2,8 |
0,2 |
0,3 |
1,2 |
2 |
1,2 |
1,8 |
0,3 |
0,5 |
|
Kajszi barack |
2 |
3,2 |
0,2 |
0,4 |
2 |
3,2 |
1,2 |
2,5 |
0,3 |
0,6 |
|
Őszibarack |
2,2 |
3,2 |
2 |
0,4 |
1,5 |
3 |
1,5 |
2,5 |
0,3 |
0,6 |
|
Szilva |
2,2 |
3,2 |
0,2 |
0,4 |
1,5 |
2,5 |
1,2 |
2,5 |
0,3 |
0,6 |
|
Meggy |
2,8 |
3,2 |
0,2 |
0,4 |
1,6 |
2 |
1,6 |
2,5 |
0,3 |
0,5 |
|
Cseresznye |
2,6 |
3 |
0,2 |
0,3 |
1,6 |
2 |
1,2 |
2 |
0,3 |
0,5 |
|
Mogyoró |
2,5 |
3,5 |
0,2 |
0,4 |
1 |
2,4 |
0,8 |
1,5 |
0,3 |
0,4 |
|
Dió |
2,5 |
3,5 |
0,2 |
0,4 |
1,2 |
3 |
0,8 |
1,5 |
0,3 |
0,7 |
|
Földi eper |
2,5 |
3,2 |
0,3 |
0,4 |
1,5 |
2,5 |
0,8 |
1,5 |
0,3 |
0,6 |
|
Málna |
2,8 |
3,5 |
0,3 |
0,5 |
1,8 |
2,5 |
0,8 |
1,5 |
0,3 |
0,6 |
|
Piros ribizli |
2,8 |
3,5 |
0,3 |
0,5 |
1,5 |
2,5 |
0,8 |
1,5 |
0,3 |
0,5 |
|
Fekete ribizli |
2,6 |
3,2 |
0,2 |
0,4 |
1,5 |
2,5 |
0,8 |
1,5 |
0,3 |
0,5 |
|
Egres |
2,2 |
2,7 |
0,2 |
0,4 |
1,8 |
2,3 |
0,8 |
1,8 |
0,3 |
0,5 |
|
Kultúra/mg/kg |
B |
Mo |
Cu |
Mn |
Zn | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Alma |
25 |
50 |
0,1 |
0,3 |
5 |
12 |
30 |
150 |
15 |
50 |
|
Körte |
20 |
50 |
0,1 |
0,3 |
5 |
12 |
30 |
150 |
15 |
50 |
|
Kajszi barack |
20 |
60 |
0,1 |
0,3 |
5 |
12 |
30 |
150 |
15 |
50 |
|
Őszibarack |
20 |
60 |
0,1 |
0,3 |
7 |
15 |
30 |
150 |
15 |
50 |
|
Szilva |
30 |
60 |
0,1 |
0,3 |
5 |
12 |
25 |
150 |
15 |
50 |
|
Meggy |
30 |
60 |
0,1 |
0,3 |
5 |
12 |
35 |
150 |
15 |
50 |
|
Cseresznye |
30 |
60 |
0,1 |
0,3 |
5 |
12 |
30 |
150 |
15 |
50 |
|
Mogyoró |
25 |
80 |
0,2 |
0,5 |
6 |
12 |
25 |
120 |
15 |
60 |
|
Dió |
30 |
80 |
0,2 |
0,5 |
5 |
12 |
30 |
150 |
15 |
60 |
|
Földi eper |
30 |
70 |
0,2 |
1 |
7 |
15 |
40 |
150 |
20 |
70 |
|
Málna |
35 |
80 |
0,2 |
0,5 |
7 |
15 |
35 |
150 |
20 |
70 |
|
Piros ribizli |
25 |
50 |
0,2 |
0,5 |
6 |
12 |
35 |
150 |
20 |
70 |
|
Fekete ribizli |
25 |
50 |
0,2 |
0,5 |
6 |
12 |
40 |
150 |
20 |
70 |
|
Egres |
25 |
50 |
0,2 |
0,5 |
6 |
12 |
30 |
150 |
20 |
70 |
A levélvizsgálati eredmények értékelésének szempontjai
Egy levélvizsgálattal kapott ellátottságot a javasolt időszakban szedett mintákkal csak általános és irányadó értéknek tekinthetjük. A levélvizsgálati eredmények helyes és érdembeli értékeléséhez több vizsgálat eredményét, és számtalan körülményt figyelembe kell venni, melyekről röviden szó is lesz a következőkben.
A mintavételhez említett körülményeken kívül figyelembe kell venni a termőhely, a fajta, a fejlődési fázis, a klimatikus körülményeket is, mert ezek együttesen és külön-külön is jelentősen módosítják a levelek tápelem tartalmát. Valójában az évenként azonos fázisban szedett minták értékének tendenciája döntő abban, hogy az ellátás a felvétel körülményeinek megfelelő, vagy sem.
A tápelem arányokat még más körülmények vizsgálata előtt vegyük figyelembe. Általában fontos, hogy az értékeléshez ne csak a határértékeket nézzük, mert az azon belüli összeadódásokból még lehet káros az eltérés, melyet csak az arányok mutatnak meg.
A mintavétel idejének megválasztása pontosan a növény fejlődési fázisához kötődjön, mert az egyes jól behatárolható fázisokban jelentősen változik a levelek tápelem tartalma. Az élettani folyamatok sajátosságai, valamint a környezeti tényezők sajnos sokkal nagyobb eltéréseket okozhatnak, mint azonos feltételek mellet a tápanyagellátás különbségei.
A levél fejlettsége a levelek gyors növekedése miatt jelent torzító tényezőt és a tápanyagfelvétel kisebb változása is jelentős eltéréseket okoz a tápelem arányoknál. A javaslatokban ezért általában a már teljesen kifejlett, az éves hajtások középtáji leveleinek begyűjtése szerepel.
Az évjáratra legjellemzőbb az általános nedvességszint hatása, de a tartósan hűvös, nedves, vagy meleg, napsütéses időszak is nagy különbséget okoz. Termő őszibarackban végzett kálium vizsgálatban, a tenyészidőben folyamatosan vizsgált kálium tartalom különbsége a tenyészidő közepétől már másfélszerest is meghaladta, 160 % volt. Különböző termőterületek és évjáratok levélanalízis eredményi között más tápelemekre is nagy ingadozást mértek. Szintén őszibarackban Balatonbogláron hat éves vizsgálatsorozatban a foszfor ingadozása több mint másfélszeres (0,14-0,22 %), a vas és cinké kétszeres volt (108-216, illetve 13-26 mg/kg). New Jerseyben (USA), és Cesenában (Olaszország) öt éves ciklusban szintén őszibarackban mért legmagasabb és legalacsonyabb értékek között a különbség magnéziumban közel hatszoros, kalciumban ötszörös, foszforban négyszeres, a káliumban is közel négyszeres volt. Más gyümölcsfajoknál szintén hasonlóan nagy különbségek is előfordulhatnak az évjárat, terhelés hatására.
Az alanyhatást ugyancsak őszibarackban vizsgálták, és az alanyok tápanyagfelvételének alapvető különbségei a levelek ellátottságánál is jelentkeztek. A vad alanyhoz viszonyítva nagyon eltérő volt az egyes tápelemek felvételének különbsége, és egy-egy tápelemnél a 30 %-ot elérő különbségek is voltak nagyobb és kisebb felvétellel is. Az is kitűnik, hogy vad alanyhoz viszonyítva nem egyformán jobb, vagy rosszabb az egyes alanyok tápelem felvétele, mert van, amiből 30 %-kal többet, s amiből ennyivel kevesebbet mutatott a levélanalízis. Ennek megfelelően két eltérő alanyon nevelt azonos fajta vizsgálati adatai azonos körülmények között sem hasonlíthatók egymáshoz.
A fák terhelése szintén jelentős eltérést okoz, mert a tápelemek egy része, a mozgó, reutizálható, intenzívebben vándorol a termés felé, csökkentve ezzel a levélben maradó mennyiséget. A nagyobb terhelés jelentősen csökkenti a levelek kálium tartalmát és növelik a nitrogén tartalmat. Mérsékelten emeli a kalcium tartalmat.
A megbízható összehasonlításra tehát azonos területről, azonos fejlődési fázisban, azonos terhelésű, hasonló évjárat, környezeti körülmények között szedett minták között van igazán lehetőség.
Mindezek nem jelentik azt, hogy az általános ellátottsági adatok ne lennének jól használhatók a tápanyagfelvétel tényleges ellenőrzésére, a tápanyagszükséglet tervezésére. A több éven keresztül végzett állomány vizsgálatra természetesen csak az évjárat és terhelés különbségének hatása érvényesül, hiszen más tényezők, fajta, termőhely, stb., állandóak.
Gyümölcsök tápanyagszükségletének számítása
A gyümölcsök műtrágya igénye 1 tonna termés és hozzá tartozó növekmény neveléséhez, a tápanyagszükséglet megállapításához; kg/t ( SZŰCS, 2004)
|
Gyümölcsfaj |
N |
P2O5 |
K2O |
CaO * |
|---|---|---|---|---|
|
Alma |
1,2 |
0,4 |
2,0 |
1,5 |
|
Körte |
1,2 |
0,4 |
2,0 |
2,5 |
|
Szilva |
2,0 |
1,0 |
4,8 |
3,0 |
|
Cseresznye, meggy |
2,6 |
0,9 |
4,4 |
3,0 |
|
Őszibarack |
1,5 |
1,1 |
5,6 |
2,3 |
|
Kajszi |
2,2 |
0,9 |
4,4 |
2,3 |
|
Dió |
6,0 |
2,4 |
12,0 |
22,0 |
|
Mandula** |
10,0 |
1,5 |
12 |
- |
|
Gesztenye** |
10,0 |
1,5 |
6,0 |
- |
|
Málna, ribiszke, köszméte |
6,0 |
1,6 |
7,0 |
4,0 |
Megjegyzés: *Ca igényt csak semleges és savanyú talajon kell figyelembe venni.** Szűcs és mtsai, 1981
Gyümölcsfélék levélminta vételének ideje és kedvező makroelem tartalom a tápanyagszükséglet számításához és a tápelemek határértékei; sz.a.% (SZŰCS, 2004)
|
Gyümölcsfaj |
N |
P |
K |
Ca |
Mg |
Mintavétel időszaka |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
alma |
2,3 |
0,16 |
1,3 |
1,5 |
0,33 |
VII. 15-VIII. 15 |
|
körte |
2,2 |
0,23 |
1,4 |
1,4 |
0,40 |
VII. 15-VIII. 15 |
|
szilva |
2,7 |
0,20 |
2,5 |
2,4 |
0,60 |
VII. 15-VIII. 15 |
|
cseresznye, meggy |
2,7 |
0,20 |
1,7 |
2,3 |
0,65 |
VII. 1-15, szüret után |
|
őszibarack |
3,1 |
0,22 |
2,5 |
2,1 |
0,50 |
VIII. eleje |
|
kajszi |
2,3 |
0,20 |
2,7 |
1,8 |
0,50 |
VII. 15-30 |
|
dió |
2,8 |
0,21 |
2,1 |
2,0 |
0,65 |
VIII. 15-30 |
|
málna |
2,9 |
0,25 |
1,3 |
1,1 |
0,35 |
VIII. eleje, 5-12. levél |
|
piros ribiszke |
2,6 |
0,25 |
2,3 |
2,0 |
0,35 |
VII. 1-30 |
|
fekete ribiszke |
2,8 |
0,27 |
1,6 |
2,0 |
0,32 |
VII. 1-30 |
A technológia változásai, a felhasznált műtrágyák minőségének javulása, a megosztott, hatékonyabb tápanyag ellátással az egységnyi terméshez kevesebb tápanyagot kell felhasználni. Az újabb kutatási eredmények és megalapozott gyakorlati tapasztalatok alapján összeállított tápanyag igény táblázat a korszerű tápanyagellátáshoz alapként használható.
A technológia műtrágyaigényének számítása harmonikus ellátottságú talajon az alábbi táblázatok segítségével történhet.
Termő gyümölcs műtrágyaszükséglet számításának általános képlete:
|
Haa, kg/ha = |
Q x A x y2/x2 |
Jelölések: Haa =műtrágya hatóanyag, Q -tervezett termésmennyiség, A =fajlagos tápelem igény, y2 =optimális levél-ellátottság négyzete, x2 -levélben mért ellátottság négyzete, tehát a képlet szövegesen az alábbi:
| szükséges hatóanyag=tervezett termés x hatóanyagigény x |
optimális levél ellátottság négyzete osztva levél mért ellátottság négyzete
|
A gyümölcstermesztés komplett tápanyagellátása
A gyümölcstermesztés tápanyagellátási területei:
- a telepítést megelőző feltöltő trágyázás; általában az első lépés,
- a faiskolai termesztés tápanyagellátása; önálló terület,
- a nem termő időszak ellátása; a feltöltés folyamata is lehet,
- termő gyümölcsösösök évenkénti fenntartó trágyázása; az okszerű ellátás folyamata
A komplett tápanyagellátás összefüggései
A gyümölcstermesztés tápanyag utánpótlása nagy témakör, több részletére ki kell térni ahhoz, hogy az intenzív gyümölcstermesztéshez megfelelő technológiai alapot jelenthessen. A tápanyag ellátáshoz szükséges alapadatok, kijuttatás technológiai kérdések mellett a tápoldatozás legfontosabb kérdéseit is érinteni kell. Segítséget adva minden, de kiemelten az öntözött gyümölcsösben dolgozóknak, hiszen nagyon kevés megfelelő információ érhető el az ültetvények tápoldatozásáról.
Az ültetvényekben is a növény környezeti igényének kielégítése a termesztés meghatározója, mely áttekinthető formában röviden összefoglalható.
A tápanyagellátási rendszer felépítésében - a zöldségtermesztéshez képest - lényeges eltérés a telepítés előtt a mélyebb rétegek tartalékoló trágyázása. A zöldségtermesztésben jellemző 25-30 cm műveléssel szemben 60 cm mélységig történik a feltöltés. Bogyósoknál 40 cm elegendő. A tartalékoló trágyázást csak részletes talajvizsgálat és szaktanácsadás szerint szabad és kell végezni, melyet jogszabályok előírnak. A 29/2006 (IV. 10.) FVM rendeletben foglaltakat a telepítés kockázatmentes indítása miatt annak is célszerű végrehajtani, akire esetleg kisebb felület miatt kötelezően nem vonatkozik.
A fenntartó trágyázás az évenkénti fa, lomb, gyökér és termésképzés szükségletét fedező tápanyag-utánpótlást jelenti. Az alábbiakban elsősorban a fenntartó trágyázással kapcsolatos, fontosabb témakörökről lesz röviden szó. A telepítést előkészítő feltöltő trágyázással külön fejezet foglalkozik.
Gyümölcsösök fenntartó trágyázásának komplett technológiája
A tápanyagellátási technológia alapvető célja a folyamatos ellátás, a fejlődés irányítása úgy, hogy az gazdaságos és szakszerű legyen. Az intenzív termesztési technológiánál kiemelt a tápanyag megosztás szerepe, mely lehetővé teszi a fejlődés és a külső körülmények változását is. A megosztás a tápanyaellátás technológiai elemeinek alkalmazása, alaptrágyázás, starter trágyázás, fejtrágyázás, vagy tápoldatozás és lombtrágyázással valósul meg.
Gyümölcsfa fajok kiemelt mikroelem hiány és klórérzékenysége (FEKETE, 1971 és szakirodalom nyomán)
|
Gyümölcsfaj |
Ca |
Mg |
Fe |
B |
Zn |
Mn |
Cu |
Cl érzék |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Alma |
* |
* |
* |
* |
* |
* |
* |
mérsékelt |
|
Körte |
* |
* |
* |
* |
nem |
|||
|
Kajszi |
* |
erősen |
||||||
|
Őszibarack |
* |
* |
* |
* |
* |
* |
mérsékelt |
|
|
Szilva |
* |
* |
* |
* |
* |
mérsékelt |
||
|
Cseresznye |
* |
* |
* |
erősen |
Alaptrágyázás, mésztrágyázás
A talajtípustól és szervestrágyázástól függően végezzük az alaptrágyázást. Az időpont megválasztásánál az általános elvek érvényesek. Egyszeri N adag maximum 50-60 kg/ha hatóanyag legyen. Komplex alaptrágyákkal a javasolt mennyiség a tápanyag megosztástól függően 300-800 kg/ha. A szerves trágya hatóanyag mennyiségét az alaptrágyázásnál kell beszámítani.
A helyes gazdálkodási gyakorlat kijuttatási szabályait, az őszi nitrogénkezelés tilalmát, a téli időszak, valamint a hóval borított, fagyott, vízállásos és vízzel telített terület műtrágyázási tilalmát be kell tartani.
A mésztrágyázást a 0-40 cm talajrétegre Y1 (hidrolitos aciditással) számított értékből a kötöttség szerinti faktorral megszorozva kell meghatározni az alábbi mészfaktorok alkalmazásával.
Kötöttséghez tartozó mészfaktorok nagyságrendje:
|
< 30 KA |
30-37 KA |
37-42 KA |
42-50 KA |
KA 50 < |
|
0,53 |
0,76 |
1,05 |
1,35 |
1,5 |
Fejtrágyázás
A tápanyag megosztás az ültetvényekben is több előnye miatt indokolt. A folyamatos ellátás, a fejlődés irányítása, illetve a tényleges állapothoz igazítás mind meghatározó tényezők. Ezekkel a hasznosulás javítása, a tápanyag veszteség csökkenése, a szabályozás gazdaságosabbá teszi a tápanyagellátást.
Nem öntözött, vagy felső öntözésű ültetvényben szilárd kijuttatású fejtrágyázást végezzünk a tápanyag megosztására. Az intenzív növekedési szakaszban a szilárd formában adott komplex műtrágyák jól hasznosulnak, komplett ellátást biztosítanak és optimális összetétellel egymenetes kezeléssel a legegyenletesebb eloszlást biztosítjuk. Az intenzív növekedés és rügydifferenciálódás időszakában a nitrogén dús műtrágya adható, majd kisebb mennyiségű nitrogén és kálium a terméséréshez, termés minőséghez.
A fejtrágyázás teszi lehetővé a terméskötődés, a tavaszi fagykár, a termés terhelésével összhangban történő tápanyagellátást.
Az alacsony termésű évben, fagykár, tavaszi fagy, stb. esetén, az alaptrágya mennyiségén túl csak minimális, kondíció fenntartó komplex trágyázásra van szükség. A N túladagolás rendkívül káros a vegetatív túlsúly miatt, ezért a növekedés kézben tartása, a jobb berakodás és a vesszők jó beérése a cél.
Erős terhelésű évben a jó minőségű termés tápanyagszükségletét, valamint a fák kondíciójának megtartását lényegesen nagyobb mennyiségű tápanyag elégíti ki. Nagyon fontos a magas K és N igény harmonikus kielégítése, hiszen a rügydifferenciálódás hiányos táplálás esetén nem megfelelő. A következő évben a fa "kihagy". Ha a többlet tápanyagot megfelelően biztosítjuk a termés fokozott tápanyagelvonása után sem lesznek a vesszők, a rügyek tápanyaghiányosak. Gyenge ellátással a differenciálódás gyenge, a vegetatív részek későn érnek be, fagyérzékenyek. A következő évben a tartalék tápanyag hiányában az indulás lassabb, a termés kevesebb, a berakódás rosszabb, tehát többszörös hátrányban van az állomány. Egy rosszul táplált esztendő tönkre teheti több év eredményét is.
Tápoldatozás
A gyümölcsösök teljesítményét döntően meghatározó tényező a víz, az öntözés. A fák életműködéséhez, tápanyagforgalmához a természetes csapadék egyes években nem elegendő. Sajnos éppen a kritikus szakasz, a hajtásnövekedés, termésnövekedés és rügydifferenciálódás a legmelegebb, legaszályosabb időszakra esik. A tápoldattal történő kijuttatás a sorközben takart, gyepesített ültetvényekben különösen indokolt, hiszen a szilárd kijuttatású műtrágyák bedolgozása nem, vagy nehezen megoldható.
A tápoldattal történő öntözés, a növény vízigényének kielégítésére és tápanyag utánpótlásra kiváló lehetőség a Érdemes ezt a lehetőséget a gyümölcstermesztésben is kihasználni. A tápoldatozással a tenyészidőszakban a tápanyag mennyiség egy részét, a körülmények ismeretében a leghatékonyabban, és a legcélszerűbben lehet felhasználni, vagy megtakarítani. A korszerű, folyamatosan működő öntözőrendszerek, csepegtető, és mikroszórófejesek, alkalmasak tápoldatozással megfelelő szinten tartani a vízben oldott tápanyag mennyiségét.
Lényeges, hogy a tápoldatozásnak jól átgondolt rendszere legyen. Egy-két tápoldatozás nem elfogadható megoldás, különösen akkor, ha a csepegtetéssel a gyökérzet nem alakult ki a nedvesített "hagymára". A tápoldatozást az öntözésekkel azonos ritmusban, a szükséges öntözési fordulóban, vagy csökkentett vízadaggal, csak a műtrágya kijuttatáshoz végezhetjük. A tápoldatozás fő időszaka április vége és július vége között van, de kedvező hatásai miatt a szüret előtti termésjavító tápoldatozást is érdemes elvégezni. A tápoldatozás, illetve öntözés vízigényéhez a fánkénti vízfogyasztás ad alapot.
A termő fák tápoldatos termesztésekor alaptrágyázás nélkül virágzás végéig hetente 10-15 g/fa komplex, harmonikus (N/K=1:1), foszfor gazdag (1:1-2:1) tápoldat összetétel szükséges. A Ca adagolás már ebben az időszakban fontos.
Virágzás után július végéig a termő fák igénye hetenként 24-28 g/fa. Az alaptrágyázás, illetve talaj tápanyagtartalomtól függően kell a tápelem arányokat meghatározni. Harmonikus talaj tápanyag ellátottságnál az oldat NPK aránya 1:0,3:1-1,5 legyen. A július vége után augusztusban kijuttatott tápanyag már abban az évben nem hasznosul, tartalékként raktározódik a fában, de ennek szerepe is jelentős az erős terhelésű években.. Ugyanez a szerepe a szüret után, komplex műtrágyával végzett lombtrágyázásnak is.
Lombtrágyázás
A gyümölcstermesztésben a nagyobb lombfelület miatt is kiemelt jelentőséget tulajdonítsunk a lombtrágyázásnak. A fiatal állományok sokkal kitettebbek a környezeti hatásoknak, ezért a lombot erősítő, ellenálló képességet javító lombkezelések jelentősége nagy. A növényvédelmi munkákkal együtt a lombtrágyázás is végrehajtható a fejlődési fázishoz és körülményekhez jól igazítható.
A 0,5-1,0 % töménységű Mórasol komplex lombtrágya oldatok és Smaragd Extra biológiailag aktív lombtrágyák kipermetezése, mindenben eleget tesz a harmonikus tápanyag kiegészítés követelményeinek. Különösen a mikroelemek jó hasznosulását kell kiemelni a fák esetében is, melyek a tenyészidőszak elején épülnek be gyorsabban a növény szervezetébe, de a tenyészidő folyamán kijuttatottból tartalékolódnak. A szüret utáni kezelések jelentősége éppen ez a tartalékolás.
A lombtrágya átlagos adagja 3-5 kg, vagy liter hektáronként. Az ismétléseket 7-10 naponként, a növényvédelemmel egy menetben célszerű elvégezni. A ritkább kezelések hatása egyes biológiailag aktív készítmények (Smaragd Extra) kivételével nem elég hatékony, a sűrűbb kezelés az esetleges perzselés veszélye, a levélen történő feldolgozás sajátosságai miatt nem javasolt.
A lombtrágyázási javaslatok az egyes kultúráknál fejlődéséhez igazodó komplett technológia kiegészítésként szerepelnek.
