Görögdinnye

A görögdinnye termesztése meghatározó zöldségtermesztésben. Termőterülete folyamatosan emelkedett és termelt mennyisége ha nem is egyenletes, de az utóbbi évtizedben csaknem megkétszereződött. A csúcson talán 10.000 ha feletti területe 7.000 ha körülire csökkent 2009-re, amit az aktuális piaci viszonyok erősen befolyásolnak. A termesztés színvonala helyenként valóban világszínvonalat elérő, de a 30 t/ha körüli átlagtermés bizony nagyon alacsony. A tizenöt évvel ezelőtti tanácskozásokon elhangzott akkori 50 t/ha európai gazdaságossági küszöbtől ez az eredmény nagyon messze van. A vezető gazdaságok intenzív, oltott növényekkel elért eredményei az átlag háromszorosát is tudják, igaz a ráfordítások is lényegesen magasabbak.

A görögdinnye táplálkozási értéke nem elsősorban beltartalma, hanem élvezeti értéke. Fehérje tartalma 0,5 g, szénhidrát tartalma 6,5 g, C-vitamin 9,6 mg/100 g termés. Ásványi anyagok közül káliumból 150 mg, kalciumból 19 mg, nátriumból 5 mg, foszforból 2 mg van 100 g termésben. A mikroelemekből 0,1-0,2 mg vas, 0,02 mg réz, 0,09 mg cink és 0,02 mg mangán van 100 g termésben.

A dinnye termesztésében is jelentős technológiai előrelépés történt. Az öntözéssel, a korszerű fajták terjedésével a hozamok jelentősen nőttek, többszörösei a hagyományos termesztésben jellemzőeknek. A termesztési költségek növekedése is megköveteli a nagyobb, de kifogástalan minőségű terméseredményeket. Hazai viszonylatban az elvárható gazdasági eredményhez szükséges termés határát a szakemberek egyre inkább az 40-50 t/ha mennyiségre teszik. A gyakran 20 t/ha alatti, igaz inkább kisebb gyümölcsű korai termesztésben jellemző termésátlaggal nehéz piaci versenyben maradni.

Az intenzív termesztésben a magas terméseredmények mellett minőség megtartása, javítása érdekében korszerű táplálást kell végezni. A sárga és görögdinnye tápanyagfelvétele jelentősen különbözik, aminek a hagyományos, extenzív termesztésben még nem tulajdonítottunk jelentőséget. A rendszeres öntözéssel elérhető magas hozamok megfelelő minőségének elérése azonban ráirányította a figyelmet a különbségekre. Ennek megfelelően a tápanyagellátás részleteit tekintve a két növényt külön kell kezelni.

Tápanyagellátás általános szempontjai

Tápanyagfelvétel zavarai

Nitrogén ellátása az intenzív gyökeresedés után, majd az első termések kötése utáni hajtásrendszer fejlettség, tömeg határozza meg virágzást, kötődést, a termésfejlődés minőségét.
Nitrogén túladagolás a vegetatív túlsúly növény-egészségügyi kockázata mellett a termésszín és íz jelentős romlásával is jár. Erős öntözéskor és alacsony K szintnél már kisadagú N trágyázás is minőségrontó, míg megfelelő K adaggal nagyadagú N is kedvező termésnövelő hatással van. Intenzív öntözés esetén pedig az utóbbit kell alkalmazni.
Nitrogén hiányában: erős virágzás, de gyenge terméskötés, apró, gyenge minőségű termések lesznek.

Foszfor hiánya főként a fiatal, erőteljesen növekedő növényeken jelentkezik, jelentkezhet. A levél sötét, merev, a lemez a levél színe felé kanalasodik, és fokozatosan elszárad. A kiültetéskor kiadott foszfordús starter műtrágyázás megelőzi a gyökérzet nyálkásodását.
Káliumra mindkét dinnyefaj igényes. Intenzíven öntözött termesztésben fokozottan jelentkezik a szerepe a kedvezően gyors érésütem, és a termésminőség, elsősorban hússzín és cukortartalom biztosításában. Az öntözéssel javuló nitrogénszolgáltatás hatására ugyanis a felvehető kálium aránya csökken a talajban, pótlásával a jó minőséget alapozzuk meg. Hiánya a levélnyél sárgulásával, a levél barnás színeződésével jár. A besüppedő erek mentén a levéllemez zöld marad, az érközök kivilágosodnak. A levélszél elszárad. A termés hússzíne jellegtelen, cukortartalma alacsony, vízízű.
Kalcium hiány okozza a fiatal levelek érzékenységét. A levélnyél elszárad a lemez, az egyébként hullámos levélszél fogazott. A hajtáscsúcs, az uborkánál tapasztaltakhoz hasonlóan, elszárad. A termés csúcsrothadásával is találkozunk.
Mikroelemek rossz ellátottságnál a gyenge kondíciójú növények kevés, gyenge minőségű virágot fejlesztenek, a kötés rossz és egyetlen, csak satnya termés fejlődik.

Általános jellemzők

Korábban a sárga és görögdinnye trágyázását hasonló tápanyag mennyiségek felhasználásával végezték. Azonban a két növényfaj tápanyagigénye között jelentős eltérés van, a tápanyagellátást is ennek megfelelően célszerű végezni A görögdinnyénél is terjedő intenzív termesztési móddal, a fóliatakarásos, tápoldatos csepegtetett termesztéssel a hozamok növekedtek és a tápanyag utánpótlás nagyobb súlyt kap. Az öntözéssel, mint minden kertészeti kultúrában, a tápoldatos termesztés lehetősége is adva van. Ezzel a görögdinnye tápanyag-utánpótlása egészében megváltozott a hagyományos technológiához viszonyítva.

A hazai termésátlagok nagy szórást mutatnak termőtájon belül, és térségek között is. A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő 100 t/ha feletti üzemi átlagok mellett gyakran csak 20-25 t/ha körül vannak. Messze nem érik el a fajták gazdasági termőképességét. Bizonyítja mindezt, hogy jó adottságú talajon, jól beállott területen öntözés nélkül is termelhető 30-40 t/ha. Öntözéssel pedig ennél is sokkal több. Görögdinnyében 2-3 kötés is kinevelhető a jó víz és tápanyagellátással. Két db 7 kilogrammos terméssel a 3500 töves állomány termése közel 50 t/ha, három db-bal pedig 74 t/ha termésmennyiséget jelent.
A görögdinnye 350 mm vízigénye mellett a növények napi vízfogyasztása elérheti a 6-13 litert is (400-700 l/tenyészidő). A tápanyagellátáshoz a hozamokat a ténylegesen elért, illetve elérhető szinten kell tervezni.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!