Vörös káposzta

A káposztafélékhez tartozó fejes káposzta önálló fajtacsoportja, de alapvető tulajdonságaiban hasonló. Választékbővítőnek minősülő termesztése egyenletes és szabadföldön jellemző. Termésszintje a fejes káposztáénál alacsonyabb.

Táplálkozási értéke jelentős. Nyersen kevésebbet, inkább köretként és savanyúságban fogyasztjuk. Vitamin, ásványi só és rosttartalma is kiemelhető. Vitamin tartalma a B1, B2 és C vitaminból magas. A vörös káposztára fellelhető adatok hasonlóak, fehérje tartalom 1,7 g, szénhidrát 5,7 g, rost 4,5 g/100 gramm termés. Ásványi anyagokból 260-280 mg kálium, 35-55 mg kalcium, 30-42 mg foszfor, 15-18 mg magnézium, 4-5 mg nátrium van 100 g termésben. A vörös káposzta mikroelem tartalma 100 g termésben0,6-2 mg vas, 0,23 mg cink. C-vitaminból 50-57 mg, niacinból 1 mg, pantoténsavból 0,32, piridoxinból 0,28, karotinból 0,03 és E-vitaminból 1,7 mg van 100 g termésben. B1 vitaminból 40, B2 vitaminból 80, folsavból 35 biotinból pedig 2,1 mikrogramm/100 g termés tartalom jellemző.

Termesztési, környezeti és tápanyagigényét gyakran nem is említi külön a szakirodalom. Hidegtűrő, tápanyag és vízigényes. Fényigényes de a túlzott sugárzásra érzékeny, fejmérete csökken. A termesztésére vonatkozó jellemzők a fejes káposztánál írottakkal megegyezik. Felhasználására hasonló szintén a fejes káposztáéhoz, de hagyományos párolva, dinsztelt köretként konyhai felhasználása kiemelhető, Savanyításban, hűtőipari alapanyagként jóval kisebb mennyiségben szintén felhasználjuk.

Tápanyagellátás általános szempontjai

Tápanyagigényes növény. Legnagyobb mennyiséget káliumból igényli, de a zöldségnövények között és a káposztaféléket illetően is a nitrogénigényesek közé sorolhatjuk. Foszfor igénye az átlagos szintűnek tekinthető a zöldségek között.

A fajlagos tápelem igénye lényegesen különbözik a fejes káposztáétól és a bimbóskel után a második a káposztafélék között. Átlagosan 6-7 kg N, 2 kg P2O5 és 7-8 kg K2O hatóanyag igénnyel számolhatunk egy tonna termésre vetítve. Mikroelem igénye hasonló a fejes káposztáéhoz. Tápanyag szükségletét természetesen meghatározza a tenyészidő hossza, hiszen a hosszabb tenyészidejű fajták nagyobb termés potenciálja nagyobb tápanyagigényt is jelent.

Tápanyagellátása szabadföldön és hajtatásban is hasonló a többi káposztafélékéhez. Szilárd, illetve tápoldatos ellátás egyaránt jellemző.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!