Káposztafélék tápanyagellátásának általános jellemzői

Szabadföldön a legnagyobb területen termesztett zöldségfélék, hajtatásban a három fő növény, paprika, paradicsom, uborka után a termőterület tekintetében a káposztafélék következnek. Termesztési hagyományai egyes körzetekben jelentősek. A termesztés intenzitása más zöldségfélékéhez viszonyítva lassabban növekszik, de a terméseredmények számottevően növekedtek. A vezető termésátlagok a rendszeresen öntözött technológiában a korábbi hagyományos technológiában elért eredmények többszörösét jelentik.

Jelentős az ipari feldolgozásuk, kiemelhető a savanyítás, és nagy mennyiségben fogyasztjuk friss konyhai alapanyagokként leves és főzelékkészítésre, illetve zöldségköretként is. Friss áruként jelentős export kivitelünk van. A zöld salátakeverékek alapanyagaként, új típusú levesek ,valamint készételek köreteiként is egyre népszerűbbek a káposztafélék egyes fajai.

Táplálkozási zavarok, az ellátás kritikus pontjai

A káposztafélékre jellemző tápanyagellátási rendellenességek és élettani zavarok ismerete segít a kezelések szakszerű végrehajtásában, a szükséges korrekciók végrehajtásában.

A nitrogén szerepe az elsősorban vegetatív részükért, zöld tömegért termesztett káposztaféléknél meghatározó tényező , ezért a technológiában kiemelt helye van. A nitrogénellátás a hozamokat alapvetően meghatározza és befolyásolja a minőséget is. A nagyadagú nitrogéntrágyázás a tenyészidő végére jelentősen emeli a talaj ásványi nitrogén tartalmát is, tehát csak az indokolt mennyiséget használjuk. A káposztafélék nagy zöld tömege nagy mennyiségű tápanyagot juttat vissza a talajba ,melynek egy része a szerves anyag bontása után felhasználható forrásként működik.

Nitrogénhiány először az idős leveleken jelentkezik a lemez vöröses, sárgás elszíneződésével. A vöröses elszíneződés azonban nem utal a hiány mértékére. A torzsa megnyúlik, a levelek kisebbek, mereven felállók. Az idősebb levelek le is hullnak. A lila színű fajták, káposzta, karalábé, színe fakó lesz.

A karfiol rózsamérete kicsi, fejlődése vontatott.

Nitrogén túladagolás főként, ha öntözéssel párosul, repedést okozhat, vontatott a fejlődés, a minőség gyenge, például a fej laza, a termés rosszul tárolható. A fellazult szövetek miatt a betegségre fogékony állományban a növényvédelmi problémák is komoly kiesést okozhatnak.

A káposztafélék és néhány más zöldség növényi maradványainak N-szolgáltatása (SCHARPF, 1991)

A foszfor hiánya elsősorban öntözött, intenzív termesztésben fordul elő fiatal korban, amikor a fejes káposzta levelei kékeszöldek, a tünetek a levél fonákon jelentkeznek. A karalábé levelei kékeszöldek, a levél fonákon az erek lilásak.

A kálium a káposztaféléknél is a minőség meghatározója, de elsősorban a N/K arány alapján tudjuk megítélni az ellátást. Az eltarthatóság és bel tartalom vonatkozásában is nagy jelentősége van. Megfelelő kálium ellátás mellett lesz a fejek, rózsák szerkezete, szöveti felépítése szilárd, szállítást és tárolást tűrő. Az öntözés mellett a megfelelő N/K arány szerepet játszik a szárazanyag tartalom , a fejszerkezet alakulásában is ami részben fajtatulajdonság is.

Káliumhiánynál a levelek kisebbek, a levélszélnél apró beszáradó foltok képződnek. A levél kékeszöld, a lemez hullámosodik és a fonák felé pödrődik. A beszáradó foltok az érközökben sávokká nőnek. A késői hiány csak a külső leveleken okoz tünetet, így a fejes káposzta még értékesíthető. Mivel csökken a hidegtűrő képesség a késői szabadföldi, illetve fűtetlen fóliás hajtatásban fokozott kiesés jelentkezhet.

Kálium túladagolás alatt inkább a nitrogén hiány miatti rossz aránynál beszélhetünk a nitrogénigényes káposztaféléknél. A levelek kisebb méretűek, a fejek, rózsák képzése vontatottabb, méretük kisebb. Az állomány aszálytünetekhez hasonlóan néz ki, világosabb, viaszosabb, vagy jó vízellátásnál éppen sötétebb.

A kalcium hiánytünet, a tényleges, vagy relatív Ca-hiány jelentős minőségromlást, árbevétel kiesést okoz, mert a száradt levélszéllel az áru eladhatatlan, tárolása is kockázatos. A jó kalcium ellátás feltétele a tárolási minőségnek is. A megelőzésnek az ellátáson túl a szakszerű öntözés, a megfelelő foszfor ellátás és a sótartalom szinten tartása is feltétele.

Kalciumhiány általában a belső, fiatalabb levelek széleinek sárgulásával kezdődik, majd a levélszél összefüggően elszárad. Palántakorban a kiültetett növény gyökerének csúcsa elhal, a növekedés nagyon lassú, de maga a növény nem pusztul el, mert kisebb tápanyag és vízmennyiséget mindig fel tud venni. A kalciumhiány szakmai vélemények szerint a baktériumos megbetegedés fellépésének erősségében is szerepet játszik.

Magnézium ellátásának zavara ritkábban jelentkezik a termesztési gyakorlatban, de intenzíven öntözött körülmények között laza talajon már nem ritka. Az ammónium-nitrát túlzott alkalmazása akár antagonizmusos hiányt is okozhat. Hiánya az érközök kivilágosodásával és sárga, vöröses, lilás elszíneződéssel jelentkezik. Tünetei az idősebb és középső leveleken találhatók. A termésmennyiségre azonban már kisebb hiány is károsan hat, ezért érdemes rá odafigyelni.

Mikroelemek közül gyakori és jellemző tünetekkel találkozik a káposztaféléket termesztő kertész.

Vashiány a fiatal levelek klorózisával kezdődik, és az elszíntelenedésig fokozódhat. A levéllemez elhal. Túlöntözéskor, ülepedett, tömődött talajon fordul inkább elő.

Rézhiány: esetén a fejképződés gyenge, el is maradhat. A levelek sárgulnak, a hozamkiesés jelentős.

Bórhiányra a káposztafélék általában érzékenyek. A karfiolnál ismert lilulásos tünetei a legismertebbek.

Mangánhiány sárga pettyezettséget okoz a levél színén. A pöttyök a főér mentén füzérben és körben lehetnek. Az erek vonalas barnulása is jelentkezik.

Molibdén hiány nagyon gyakori a lúgos kémhatású homokos talajokon, mikor a levélszél a lemez színe felé körben kanalasodik, a karfiolrózsa lilásan elszíneződik. A fejlődést általában visszaveti az erős hiány

Tápanyagfelvétel, tápanyagszükséglet

A tápanyagfelvétel legintenzívebb a fej, gumó és rózsaképzés időszakában, és a tenyészidőszakban egyenletesen emelkedik. Lényegesen különbözik a rövid és hosszú tenyészidejű fajták felvételi dinamikája.

A fejes káposzta intenzív víz- és tápanyag-felvételi szakasza a korai fejes káposzta fajtáknál a kiültetés utáni 5-7. héten, a közepes tenyészidejűeknél 7-12. héten van. A hosszú tenyészidejűeknél a fokozott igény a 7-8. héttől kezdődik. Meghatározó a termésre a N ellátás, ugyanakkor a magasabb N ellátás a friss termés nitrát tartalmát is emeli. A tápelemek arányának változása is jellemző a tenyészidőben.

A fejes káposztánál, vörös káposztánál, kelkáposztánál, de a karfiolnál a termés repedésének elkerülése miatt az öntözés és tápanyagellátás folyamatosságára is törekednünk kell. A termesztési célnak megfelelően a tápanyag-utánpótlást is módosítani kell. A bevezetőben foglaltakhoz igazodva a friss fogyasztásra termelt káposztaféléknél magasabb N tartalom megfelelő. A téli tárolási fajtáknál magasabb szárazanyag tartalom, a jó tárolhatóság feltétele a magas K szint. Tehát a N/K arány friss fogyasztásnál 1:1,3, tárolásnál 1:1,6 legyen.

Karfiol a rózsaképzéskor a legigényesebb. Ez az időszak a tavaszi termesztésben nagyon rövid. A 6 cm-es rózsa 6-8 nap alatt fejlődik ki. Ugyanez az őszi termesztésben 12-15 nap. A jó víz- és tápanyagellátás erre az időszakra meghatározó, utólagos beavatkozásra a rövid idő miatt a karfiolnál nincsen lehetőség. A tápanyagfelvételére egyébként jellemző, hogy a tenyészidőszak első felében intenzívebb, és ez a starter kezelés fontosságát is kiemeli. A stressz érzékenységet szemlélteti a levelek sokkal magasabb ABS tartalma a normál vízellátásúhoz viszonyítva.

A káposztafélékre jellemző, hogy a kiültetés utáni foszforigényük nagy. A jó ellátás különösen a korai, hideg talajon történt kiültetések esetén fontos. A sekély gyökérzet miatt sokkal eredményesebb a starter trágyázás, a folyamatos fejtrágyázás és az egyenletes öntözés.

A mikroelem hiányokra általában érzékenyek, különösen a bór, molibdén, mangán hiányára.

A káposztafélék tápanyag-utánpótlása a termesztési cél függvényében

Káposztafélék tápanyagfelvétele és mikroelem igénye szabadföldön

Káposztafélék tervezhető hozama öntözött hagyományos szabadföldi termesztésben

Megjegyzés: Túl kötött és túl laza talajokon az alacsony, középkötött, magas humusztartalmú talajon a magas termőképesség vehető figyelembe.

Káposztafélék komplett tápanyagellátása szabadföldön

Friss piacra termelt káposztafélék termesztésénél a gyors növekedést, a nagy zöld tömeget nagyobb mennyiségű nitrogén adagokkal biztosítjuk. A minőség és a szállíthatóság biztosítása miatt más szempontokat is vegyünk figyelembe.

A tárolásra termelt állományban a jó tárolhatósághoz magasabb szárazanyag tartalomra van szükség. Ezt öntözött körülmények között csak a tenyészidő második felének jó kálium ellátásával érhetjük el.

Ha savanyítás, vagy hűtőipari, konzervipari feldolgozás alapanyag termesztése a cél, a tápanyag ellátás az előző kettő között helyezkedik el, hiszen a nagy tömeg mellett a bel tartalom minősége is követelmény.

A szilárd kijuttatású egyszerűsített technológiát öntözött, kevésbé intenzív termesztésben javasoljuk, és alacsonyabb termésszintre célszerű alkalmazni.

Az intenzív technológiát elsősorban az intenzíven öntözött, kiemelkedő termésszint eléréséhez javasoljuk.

Káposztafélék komplett tápanyagellátása hajtatásban

A rövid tenyészidejű hajtatott káposztafélék csak friss fogyasztásra kerülnek. Tápanyag ellátásuknál a minőséget a friss tömeg jó íze, színe adja meg elsősorban. Az ellátás szempontjából a tenyészidő, tehát a beavatkozási lehetőségek korlátozottsága veendő figyelembe.

A komplett ellátásban az alap, illetve még inkább a jó starter trágyázás jelentősége meghatározó. A tenyészidőre a tápoldatos technológiát kivéve a nitrogénen kívül minimális kálium kijuttatásának lehet gyakorlati jelentősége.