Mangán (Mn)

Élettani szerepe

Az anyagcserében a cukrok, szénhidrátok képzése miatt gyümölcstermő növények kiemelkedő fontosságú tápeleme. Mozgékonysága korlátozott a növényben. A talaj gyengén savanyú kémhatása kedvező a mangán felvételére. A meszes homoktalajon, vagy túlzott meszezés következtében léphet fel erősebb mangánhiány. Savanyú talajon a mangán többlet az erős oldódás miatt mérgezést okozhat.

A mangánhiány a kifejlett, de fiatal leveleken jelentkezik. Levélszélektől indul ki és nem alakul ki egyenletes elszíneződés, pettyes a lemez, de a tünet erősödésekor a lemez teljesen kivilágosodik a vashiánnyal téveszthetően. Az őszibarackon a foltok elszáradva kihullnak és lukacsos lesz a levél. Pótlása a komplex alaptrágyázással illetve a komplett lombtrágyák alkalmazásával gond nélkül megoldható.

Legérzékenyebb gyümölcsfajok: csonthéjasok, főleg az őszibarack, de a szilva, cseresznye, meggy és a málna is a bogyósok közül.

Mangán mérgezés a savanyú talajokon felvett nagy mennyiség következménye. A fiatal fák törzsén a kéreg elhalásával. A vizenyőssé válás után keletkező foltok elhalása az ágakra is átterjed. A beteg fa néhány év alatt el is pusztulhat.

Az élettani folyamatok szabályozásában a fotoszintézishez kapcsolódó szerepe fontos,de a C-vitamin képzésben és más folyamatokban is pótolhatatlan elem. A mangán és a Mg-hoz és az Fe-hoz hasonlóan a klorofill képződés szempontjából jelentős. Nem alkotóeleme a zöld színtesteknek, a képzésének folyamatában van helye. Szerepe van a cukor és C-vitamin képződésében és más fontos élettani folyamatokban is.

A mangán élettani szerepének összefoglalása:

• enzimaktiváló
• színtest alkotó (paradicsom)
• szénhidrát forgalomban szerepel

Talaj összefüggések

A talajban gyakran szélsőséges mennyiségben előfordulhat, de a tápanyagforgalom szempontjából ritkábban okoz problémát. Felvételét a túl magas kalcium tartalom és lúgos kémhatás akadályozza. Magas mangántartalom különösen savanyú talajon kerülendő, mert a felvehetőségének növekedésével mérgező is lehet. Talajfertőtlenítéskor is előfordulhat az elpusztuló mikroorganizmusokból a mangán káros mennyiségű felszabadulása az , és a többlet a növényeken a sókártételhez hasonló tüneteket okoz.

Túlzott mennyisége a vas felvételének gátlása miatt sem kívánatos. A diffúzióval, gyökérközeli mozgással történő felvétel miatt a talaj nedvességtartalma és a gyökérzet fejlettsége és működése egyaránt fontos az eredményes ellátásban. A talaj alacsony, savanyú kémhatása növeli a felvehetőségét és szélsőséges esetben az előzőkben említett mérgrzéshez is vezethet.

Tápanyagellátási összefüggések

A szélsőséges eseteket kivéve külön mangán trágyázásra nincs szükség. A mikroelemes komplett alap és tápoldatozó műtrágyák általában tartalmaznak felvehető mangánt is. Pótlására szulfát és kelát formában kerülhet sor. A kiegészítő mangán kelát tartalmú lombtrágyák jelentősége is fontos a közvetlen pótlásban.

Zöldségfélék vonatkozása

A zöldségfélék nagyobb részben a mangán elleátásra igényesek. A hiányra legérzékenyebbek és jó ellátást meghálálók az uborka, vöröshagymafejessaláta, retek, cékla, hüvelyesek.

Hiányának tünetei a fiatal levelek érközeinek kivilágosodásával, fakulásával jelentkeznek, jellegzetes foltosodás alakulhat ki. A fiatal részeken kialakuló más mikroelem tünetével együtt jelentkezve az azonosítást gyakran nehézíti.

Gyümölcsfélék vonatkozása

A meszes, illetve lúgos talajokon a felvétele korlátozott, ezéret hiánya gyakrabban előfordul. A fiatal de már fejlett leveleken jelentkezik a vashiányhoz hasonló érközi sárgulással. Könnyen össze is téveszthető a tünet. Az átlagosnál igényesebbek a mangán ellátásra a csonthéjasok (őszibarack, szilva, cseresznye, meggy), valamint az alma és málna. A hiányt a talaj savanyításával csökkenthetjük, illetve a túlzott meszezéssel a kockázartát növeljük.

A savanyú talajokon fordulhat elő a túlzott felvétel miatti mangán mérgezés. A fiatal fák kérgén vizenyős, majd elhaló foltok a kéregelhalással súlyosabb károk alapjai is lehetnek.

Szőlő vonatkozása

A mangán esetében inkább a nagyobb mennyisége miatti tünetek szoktak a szőlőben megjelenni, kárt okozni. De bizonyos talaj típusoknál a hiánya is előfordulhat.

Mangánhiány esetén fotoszintézis erősségét gyengíti, többlete pedig toxikus hatású. Hiány estén a leveleken az egész lemezre kiterjedő, finomabb érközi klorózis alakul ki. A levelek kisebbek, világosabbak. Jellegzetes apró barna elhalások keletkeznek, majd főleg a főerek mentén jellemző a márványozott elszíneződés, később pedig száradás. Ez átterjedhet a bogyókra is, a fürtök is kicsik maradnak, nem is érnek be rendesen.

Magas mangántartalom esetén a levelek szélén indul el a száradás, majd azok összesodródnak, a fürtök értéktelenné válnak.